Üvegcipő

.....már egy kiskutyáért....lassan 25 éve vágyom egy saját kutyára...akinek én vagyok a gazdi, akit szeret és ő meg a kiskutyám, simivel köszönthetek, ha hazatérek.
jajj...már annyira jó lenne...de úgy látom...még mindig várnom kell ezzel...
mivel ki tudja, hol leszek a következő években...még mindig rejtély....viszont nem ártana elkezdeni átírni az önéletrajzaimat és a motivációs leveleimet testre szabni...hogy ha végeztem végre akkor szálljanak a levelek a munkaadók postaládáiba....
Jajj...csak a köv pár hónapon legyek már túl...

• 
• 
• 
• 
• 

Végetért a kiküldetésem...ismét a nagyvárosban az Odúban...otthon édes otthon....az ágyam ... szobám...a kupim....na de ekkora??bakker...nem is tűnt fel addig ez a nagy káosz még benne nem tartózkodtam hosszabb ideig....mert az elmúlt hónapokban...csak jöttem és mentem. Hol ki pakoltam hol bepakoltam...hol előhagytam a dolgokat hiszen még a következő útra kellenek...aztán vagy igen vagy nem...és a végére akkora káosz vette át az uralmat a kupi fölött...hogy még én is megijedtem, pedig nem vagyok az a szívbajos típus...bár azért van egy határ, amit már én sem tudok elviselni...főleg ha az piszokkal is párosul....Lakó társam a szobáját takarítja de a közös helyek..hát...nekik tabuk...és ált rám marad ez a feladat mindig...így valahogy nem érte el azt az állapotot a lakás, hogy öntisztulóvá váljon:D Létezik ilyen egyáltalán??? kb. mennyi időt kell várni rá?:D bár szerintem ált előbb elunom a várakozást....így újra csak takarítgatok és pakolgatok...többnyire egyik helyről a másikra:D tér hiány....

• 
• 
• 
• 
•