Terhes hétköznapok
Diploma után szép az élet....mondják ezt a nagyok és kicsik....mindennek vége...isten hozott a nagyvilágban....
Mi már akkor sejtettük hogy nem lesz ennek jó vége mikor még csak belekezdtünk...elkezdtük a sulit....mindenki hitegetett minket hogy jó lesz jó lesz....majd rájöttünk hogy nem...diplomával a kezünkben kiléptünk az iskola ajtaján és a pofánkba fröccsent a mocskos igazság...nincs munka...ne is nagyon reméljünk...
Én elkezdtem a szokásos nyári tanári melómat....otthonról már jöttek a piszkálások hogy nem kellene már beadni a jelentkezésemet....de de persze persze....ha nem tudom mit akarok és amit akarok az nincsen akkor...?
Meg kinéztem egy nagyon jó munkát Bátortábort....nagyon akartam és sajnos nem kellettem nekik....eléggé magam alá kerültem miatta....jó lett volna....aztán semmi....el is szontyolodtam, hogy mit is akarok ...
Majd hétvégi arcfestés közben találkoztam egy lánnyal és kiderül anyuja ugyan azt végezte mint én...email cím csere és már jöhetett is a levél hogy pont keresnek és pályázat meghirdetve köv nap... hát én szokás szerint addig tököltem még utcsó napon küldtem el mindent....lesz ami lesz alapon...majd behívtak és két forduló után megnyertem a munkát....és főállású dolgozó felnőtt lettem...durva...de fel kell nőni....
