Lakás átrendezés
Dé hivatalosan nem költözött ide...de átköltöztünk lakótársam másik szobájába...elhagytam galériámat...most probálunk otthont varázsolni a felújitott káoszos lakásból
nehéz...
Harcok
Történt egyszer hogy az ember lánya ráébredt, hogy nem szeretik...azok aki e világra hozták...próbák elé állítva és szenvedésre ítélve....hiába minden szemükben sose vagyok senki...létezem de nem nekik....semmi sem jó velem kapcsolatban...és mikor ketten egy nap esnek nekem akkor hiába minden...agy elszállás kiakadás...utcán sírás....aztán önbizalom és magamban vetett hit...a béka feneke alá süllyed...és közben adjam el magam így a munkainterjukon...hogy én vagyok az aki a legjobb és én kellek a cégnek...miközben a saját szüleim folyamatosan lealáznak...anyától már megszoktam...de apukám tegnapi kirohanása után már....teljesen letaglózodtam....összegezve a szemükben egy senki egy szar vagyok....hiába minden a diploma, hogy felvettek az msc képzésre és még államira plusz dolgozom, működő kapcsolatban élek.....és csodálkoznak néha hogy miért nem bízok magamban..mikor munka időben felhív anyukám hogy mostanában elég sok fura dolgom van...hogy mi? válasz sem sok...meg hogy nem megyek haza...vajon miért nem? talán mert otthon semmi szeretetet sem kapok...a kutyám jobban szeret és jobban érzem magam a munkahelyemen mint velük otthon...és még így is érezzem szarul magam mert az ő lakásukban lakom... és ott sem élhetek úgy akarok....ha nincs összepakolva nekem esnek..ha nincs elmosogatva nekem esnek....elegem van...fáj és ilyenkor legszívesebben elköltöznék és végre elszakadnék tőlük...anyagilag...már lelkileg és önállóságban 7 évesen elszakadtam...mikor szinte egyedül hagytak...mikor felhoztam ezt anyukámnak hogy egyedül hagytak az öcsém betegsége miatt...akkor fejemhez vágta hogy apád levitt tamásiba nyaralni...meg velem volt mikor tudott...igen a legnagyobb baj nem apával van...hanem...úgy rémlik egy gyereknek nem csak apukája van hanem anyukája is....nekem nem volt....nagymamám volt aki anya szerepezett ekkor...de ő már régóta nincs velünk...pedig ő örülne mindennek velem kapcsolatban....büszke lenne rám...nem úgy mint azok akiket a szüleimnek hívok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
