Még mindig én vagyok a féltékeny a kapcsolatunkba…tudom aki ismer tudhatja hogy miért van ez…people always leave…tény Dé okot is adott rá az elmúlt hónapban….pár nappal az évfordulónk elött….elment céges buliba…tudni kell sok csajjal dolgozik együtt…én nem mondtam rá semmit…persze menjen…csak nem lesz semmi…tévedtem…aznap este nem jött haza aludni…egyedül ébredtem ő meg sehol…rossz jel, majd miután jelzett hogy él és indulhatunk balcsira láttam hogy a nyakán ott egy (ki)szívás nyom. Viccelődösen mi történt kérdés….mire ő csak annyit reagált hogy nem tudja,…bakker ha vki kiszívja a nyakam qrvára feltűnik…ilyen véletlenül és buli hevében sem fordulhat elő egy kapcsolatban élővel…bár Dénél alapból sem lehet tudni, hogy most mennyire komolyan gondolja velem vagy nem,…nem vágyok még házasságra…de szeretném tudni hogy tartunk valamerre és nem csak tipegünk topogunk a kis kényelmes egymás mellett alszunk megszokásban….szeretném ha tudhtanám vagy legalább érezhetném hogy tartunk valahová…és hogy évek múlva még lehet ebből mondjuk egy család…sajnos már erre is gondolnom kell, kibuliztam én már magam mikor feljöttem a nagyvárosba…voltak pasiügyeim kalandjaim….már abban az életszakaszban vagyok hogy nem vágyom erre…és mikor már úgy érezném hogy minden ok akkor Dé…lép egy ilyet és minden összeomlik bennem….összeomlik és álomba sírással folytatódik….hiába minden….nem történt semmi olyan…nem csalt meg mondja…erre persze mindenki akiknek ezt mesélem..prsze persze nem történt semmi sem…ezt én elhiszem???
Jajj úgy imádoom mikor az ember barátai is letapossák az önbizalmam….ami így is a béka popója alatt van…de jobb mintha hazudnának????
