5 év kellett ahhoz, hogy...
....hogy leesek a lépcsőházi lépcsőn bpn.....
Mondjuk aki ismer tudja, hogy ez már várható volt....hiszen az életem esések gyűjteménye....
Történt ez most is így...jókislányhoz híven...összeszedtem a szelektív szemetet és a simát, hogy levigyem az udvarra....védjük a környezetet meg minden...már lét elemem és a lakásnak hogy papír és műanyag gyűjtés van...fura is mikor elmegyek valahová és segítek pakolni...nem tudom hogy van e szelektív gyűjtés és ha igen milyen formában:)
Na a lényeg a lényeg hogy van benti papucsom és van kinti kapunyitó papucsom...mindkettő tangapapucs...és mindig cserélgetem attól függ hol vagyok...így történt ez most is kinti papucsra váltás...megfog szelektív egyik kéz..nagy pakk...másik kéz szintén nagy pakk plusz sima szemét...és séta le...majd jött egy szomszéd csaj köszöntünk és abban a pillanatban elszakadt a papucsom és elzúgtam mellette...próbált utánam kapni....de túl gyorsan száguldottam le 3-4 lépcsőfokot....és mivel tele volt a kezem nem tudtam megkapaszkodni sem...könyök szétcsap....derék és oldal bezúzz..és....és már megint röhögés...hogy miért mindig én:D csaj aggódva nézett rám...de megnyugtattam hogy még élek...segáz....ültem még egy picit magamon mosolyogva és nehezen de eldöntöttem most már leviszem a szemetet...két emelet között voltam..vagy visszamegyek vagy leviszem...így maradt a lelkiismeretes megoldás...elsántikáltam a kukákig...majd levettem a szakadt papucsom..és fél papucsban felsétáltam a redvás földön....aztán ahogy felértem kuka a papucsnak...és víz a lábamnak..majd derék fogás...és nehéz ülés így...ez vagyok én ismét újabb embernek mutatkoztam be...helló én vagyok ááááááááááááá.....BANG...
