Üvegcipő

Így az első hét után K.O. vagyok....
Annyira leszívott ez a hét, hogy csak na...bár azért nem aludtam idén már hétkor...de kevés alvással is egész jól bírtam...
Csak ez a sok eső....blöe...ilyenkor dupla munka lefoglalni őket, hogy ne unatkozzanak...és ha ráadásul három helyett csak ketten végzik a munkát...hát még fárasztóbb...plusz egy felnőtt gyerek a 32 eredeti gyerek mellé....sokk....
Komolyan az új csak elég kiakasztó volt....kiviszi a gyerekeket a szakadó esőbe..és zúdul a víz az esőkabátra de nem nézné, hogy szandálban vannak mellé. meg kis cipőkbe...komolyan némelyik ember nem való tanári pályára...én sem vagyok tanár...de jobban végeztem a munkám első évben is már, mint egy két új....
Kissé fárasztó hét volt...de egy hét pipa...és még jön kb. 5...sok tapasztalatot gyűjtöttem meg infókat....2 gorillás plakátot...sok cuccot...sok emléket...sok tapasztalatot....egyszóval jó volt...hajajjj...de jól el is fáradtam...hétvégén pihi ezerrel....ez tutyi biztos...

• 
• 
• 
• 
• 

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra..." /Paulo Coelho/

• 
• 
• 
• 
• 

Nem kicsit vagyok fáradt...ez a korai kelés...hát...nyüssz:)

• 
• 
• 
• 
•