Mindent csinálnék...csak a sok munka és feladat közül alig tudok dönteni...mindent megcsinálnék...vag csak aludnék de azt nagyon...mindig mindenhol...
"Emlékszem az első találkozásunkra, a mosolyára az érintésére. Bárhol elkezdődhet az életed, és megnyílhat előtted a jövő. Először talán, észre sem veszed, hogy mi történik veled!
Annyi ember él a Földön, de végül minden egy valakitől függ. Néha, még kétségbe esem, ha kifulladok! De tudom, hogy ebben a tökéletlen Világban van valami szépség... Szépség, ami csakis én láthatok... Erő, amit senki sem vehet el!
/ Őrült és gyönyörű /
Lassan két hete Dé elköltözött...nagyon nehezen bírom...kifelé mutatom, hogy jól vagyok...nem érdekel ,hogy nincs velem...belül meg marcangolom magam hogy miért hagytuk hogy eddig eljussunk...miért ment el...miért nem vagyok neki elég és miért nem élünk boldogan még meg nem halunk...
Nem akarom hogy mással legyen nem akarom, hogy másra nézzen...nem akarom hogy mással feküdjön le, hogy mással aludjon...bármit megtennék hogy rendbe lehessen hozni az egészet....hiányzik...nagyon nagyon...szeretem...megszívtam már megint...szeretem...
Élek és nem tűntem el...csak munka és suli...kicsit túl vállatam magam......és semmi sem az igazi...
A szerelmi kapcsolatunk Dé-vel már az utolsókat rúgja ha nem szedi össze magát....én meg nem esek szét....kissé...gáz...fárasztó a dolog ...semmit tevés..egymás mellett élés...nem megfelelő....gázos...
szóval elveszve megkerülés...vagy nem...
