Üvegcipő

Toporgósra vettem a figurát...hogy miért...mert túl sok minden....és nem haladok...és erre ahelyett hogy beijedve kapkodásba esnék....toporgok....aztán jó néha kapkodom egyet..aztán rájövök ugyan ott vagyok..és toporgóra veszem a figurát újra...mert nem jutok egyről a kettőre...és a napok csak húznak el mellettem őrült gyorsasággal...és csak kapkodom fejem a pörgő naptári lapok után...
Közben egyre többeknek esik le hogy februártól nem vagyok sokat Pesten..és miután felvettek még ennyit sem leszek...és hogy mi lesz most itt hagyom Dé-t?
Mintha nekem ez lenne minden vágyam hogy nélküle legyek...nélküle feküdjek és nélküle kelljek...
DE az nagy luxus lenne ha eldobnám a felajánlott munkám...ami ráadásul szakmám és az a része ami érdekel...a mai világban nagy luxus...és ráadásul ők hívtak nem én kuncsorogtam vmilyen munkáért...
Szeretem Dé-t...de muszáj elmennem dolgozni..már unom a sulit és a stresszt ami okoz...az elvárásokat...a kavarásokat...és ha nem kezdek már el felnőtt módon élni...sose jutok ki anyukámék hálójából...még mindig függők tőlük...és már nagyon utálom ezt a helyzetet....
Dé-n meg nem tudom kiigazodni..egyszer tervez velem...aztán meg annyira már nem..és mikor odajutok..addigra már megint igen...és elhúzza a mézesmadzagot az orrom, eszem és szívem előtt...majd tervezni kezdek...aztán jön egy újabb nap...

• 
• 
• 
• 
•