Mit nem adnék...
.....már egy kiskutyáért....lassan 25 éve vágyom egy saját kutyára...akinek én vagyok a gazdi, akit szeret és ő meg a kiskutyám, simivel köszönthetek, ha hazatérek.
jajj...már annyira jó lenne...de úgy látom...még mindig várnom kell ezzel...
mivel ki tudja, hol leszek a következő években...még mindig rejtély....viszont nem ártana elkezdeni átírni az önéletrajzaimat és a motivációs leveleimet testre szabni...hogy ha végeztem végre akkor szálljanak a levelek a munkaadók postaládáiba....
Jajj...csak a köv pár hónapon legyek már túl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése