Pénteken Dé-vel moziba indultunk, hogy láthassuk Guy Richie új filmjét....én még nem döntöttem el hogy szeretem e a rendezőt...de szerintem ez a film is egész jó volt...én olvastam már Sherlock Holmes-ot....de nem rémlett, hogy ennyi bunyóban vettek volna részt....sok volt a számítógépes "táj" benne....amire Dé csak rázta a fejét...jah a filmet is néztem nem csak őt:D Jó volt...:)
Akik régóta olvasnak tudják jól, hogy van egy kis pánikom....kialakulás oka ismeretlen....kilábalás belőle bizonytalan....
Egyik nap Dé megjegyezte, hogy hogy fogok így repülni, ha távolsági buszra sem ülök fel és hogy ezt ő nem érti....ezzel nincs egyedül...aki még nem volt sose ilyen helyzetben....mikor nem kap levegőt, mindenféle enterális tünettel párosodva...és menekülési kényszere van ...az nem is értheti...max elfogadhatja hogy nem lehet mindenki tökéletes...nekem ez az egyik hibám....és kérdezte hogy miért nem tréningezem magam....na ezen kicsit elszállta az agyam..utálom ha vki számon kér ilyeneket...és nem fogja fel hogy nekem néha egy egy szimpla nap is kihívás...így is mióta vele vagyok folyamatosan megerőszakolom magam és megyek minden felé...és nem azért erőszakolom meg magam mert nem akarok vele menni meg rossz helyekre megyünk...hanem...utazunk jobbra balra...megyünk moziba...ide oda....néha nehéz...néha nagyon nehéz legyőzni magam hogy nem lesz semmi baj és hogy jól leszek...mert a félelem a pániktól néha rosszabb mint maga a pánikos rosszul lét....félelem az ismeretlentől...félelem hogy rosszul leszek...gyengének mutatni magam...és stb.
Tegnap is elcsodálkozott, hogy nem voltam még a Corvin moziban moziban....hogy már hat éve fent vagyok Pesten és nem volt egy pasi sem aki elvitt volna??? Erre válaszom csak annyi volt, hogy nem jártam moziba senkivel, mert nem bírtam...senki sem volt annyira fontos, hogy megerőltessem magam és adrenalin bombának tegyem ki magam érte...és most is csak úgy megyek ha szélre ülünk...nekem már ez is nagy lépés, hogy beülök egy zárt terembe sok emberrel ....hiába a para...miatta megcsinálom, mert fontos és nem akarom, hogy ez az egész lekorlátozza a kapcsolatunkat...nem akarok defektes lenni....és ezért meg kell küzdenem magammal nap mint nap...még ha ezt nem is verem nagydobra és nem is mondom minden egyes alkalommal....látni nem látják...mert vagy magamba zárom...vagy elmenekülök...nem mutatom...csak érzem...