Üvegcipő

Toporgósra vettem a figurát...hogy miért...mert túl sok minden....és nem haladok...és erre ahelyett hogy beijedve kapkodásba esnék....toporgok....aztán jó néha kapkodom egyet..aztán rájövök ugyan ott vagyok..és toporgóra veszem a figurát újra...mert nem jutok egyről a kettőre...és a napok csak húznak el mellettem őrült gyorsasággal...és csak kapkodom fejem a pörgő naptári lapok után...
Közben egyre többeknek esik le hogy februártól nem vagyok sokat Pesten..és miután felvettek még ennyit sem leszek...és hogy mi lesz most itt hagyom Dé-t?
Mintha nekem ez lenne minden vágyam hogy nélküle legyek...nélküle feküdjek és nélküle kelljek...
DE az nagy luxus lenne ha eldobnám a felajánlott munkám...ami ráadásul szakmám és az a része ami érdekel...a mai világban nagy luxus...és ráadásul ők hívtak nem én kuncsorogtam vmilyen munkáért...
Szeretem Dé-t...de muszáj elmennem dolgozni..már unom a sulit és a stresszt ami okoz...az elvárásokat...a kavarásokat...és ha nem kezdek már el felnőtt módon élni...sose jutok ki anyukámék hálójából...még mindig függők tőlük...és már nagyon utálom ezt a helyzetet....
Dé-n meg nem tudom kiigazodni..egyszer tervez velem...aztán meg annyira már nem..és mikor odajutok..addigra már megint igen...és elhúzza a mézesmadzagot az orrom, eszem és szívem előtt...majd tervezni kezdek...aztán jön egy újabb nap...

• 
• 
• 
• 
• 

Lassan itt van újra a karácsony....
durva mitha tegnap lett volna mikor az előző karácsonyt éltem volna túl:)
Ráadásul ez a kari megint jó és rossz is lesz....pihenés nulla....
És már megint agyalás hogy kinek mi a megfelelő ajándék...ami nem a rossmannban megvett ajándék csomag....hanem vmi egyedi vagy olyan amire tényleg vágyik..még ha csak kis apróság....
Az a baj ha vkiket szeretek akkor azoknak mindent szeretnék megadni amire vágynak...jó anya leszek...és persze vékony:D mert mindent a gyerekeknek és az apjuknak :D
Nehéz úgy vásárolni, hogy közben az embernek tanulnia kell..plusz pénzben sincs túlságosan el engedve....a kreatív ajándékra meg hát idő kell...amiből nekem igen csak kevéske van...
Szóval újra csing a bell...én meg ezen is idegelem magam hogy minden elkészüljön időre és boldogságos legyen az, ami mindig vitával kezdődik...most meg aztán...még dinkább leszek...a két ünnep közötti egy vizsga és egy szigorlat miatt...jah ezt sem én akartam...de már meg sem lepődöm....

• 
• 
• 
• 
• 

Holnap reggel a kocka el lesz vetve....
Ezer éve a középfokú angollal szenvedek...hogy miért???....mert önbizalomhiányos állapotban vagyok állandóan...mert tudom hogy tudom...mert mindent értek és mindet el tudnék mondani...de annyira törekszem hogy tökéletesen tegyem mindezt, hogy a végén vmi kis apróságon elcsúszok és kudarcá vállik az amiért dolgoztam...
úgy szeretném ha holnap nem így lenne és végre meglenne az amiért annyi időt, pénzt...áldoztam....jahjjj...lehet két felessel kellene kezdenem a szóbelimet....szaknyelv előtt két feles vagy füles....:D
Szóval aki tud szorítson, hogy végre meglegyen ez amire már ezer éve vágyom...egy középfokú angol szaknyelvvizsga.....
Szóval elő a szurkokkal és szurkolás...reggel 9től 11ig....biztos ami biztos...és majd ha nagy leszek meghálálom és visszaszurkolok...becsszóra...

• 
• 
• 
• 
• 

Még mindig van hogy néha elveszek...és beleülök a gödröbe...van amit nem tudok ledobni magamról...a részem és hiába küzdök ellene...mindig megtalál...visszatér és a mélybe ránt.....ez az átka annak ha vki durván rák...túl érzékeny és pesszimista....na hát én duplán vagy triplán is az vagyok...nehéz magammal...van amikor eluralkodik rajtam az önsajnálat és hiába rángatom magam hogy talpra álljak...csak ülők fekszem és szomorkodom...
Igaz a tegnapi nap elég durván keresztbe rakott minden ügyben....ráadásul Dé sem volt a városban...szóval erőteljesen befordultam....egész nap a sírás kerülgetet...aztán végül este felhívtam anyukámat és elbőgtem magam...hogy most akkor hogy lesz hogy leszek megint két helyen...úgy látszik karácsonyra a Jézuskától még egy ént kell kérnem..mert a köv. pár hónapban csomószor van hogy egyszer két helyen kellene lennem...
ráadásul mindennel el vagyok maradva...sorra jönnek a zh-k szigorlatok...ráadásul egy zhm nem sikerült, amit most javíthatok...megláttam a nevem...és ez az...már megint velem van a baj...könnyek a szembe...remek...kissé megint kezdek bekattani....tény elég nagy a nyomás most rajtam...ráadásul suli mellett titkon kell néha dolgoznom..mert anyukám nem akarja hogy dolgozzak..de mivel a pénz nagy úr és az arcfestést is szeretem így...nem sok választásom van...amit tudok bevállalok...mert majd dolgozzak később...de ha most van munka akkor most kell...nehéz megértetni vele ezt...inkább tanuljak...ha mindenre még jobban tanulnék akkor valószínűleg január végére hosszú szabadságot kellene kivennem...mert kikészülnék...
Csak a baj velem hogy sose kérek segítséget...mindent egyedül akarok megoldani...pedig van hogy ez már nem megy...hiába minden büszkeség...és minden meg tudom egyedül oldani...néha muszáj segítséget kérni...no de ebben a maximalizmusom szintén megakadályoz ahol tud...mert mi van ha nem lesz olyan jó amit csinálnakmint amit én csinálnék???hm??ördögi kör...
Ki kell találnom valamit...nagyon gyorsan...

• 
• 
• 
• 
• 

Megint itt...mélyen...a káoszban..tudom már nem is én lennék ha nem így lenne...de most újra gyomorideg a köbön és gyomorfájás...hát....nem a legjobb....főleg hogy tudom mi vár rám a köv. 3 hónapban.....nagyon durva lesz....
De legalább van Dé nekem....vele addig nyugi van még hozzábújva végre elalszom....

• 
• 
• 
• 
•